Kárpátia
Adri 2006.03.26. 12:03
Kárpátia : Abból a fából
Abból a fából vágjátok az én keresztem Amit akkor ültettek, amikor születtem Abból a fából legyen majd az én koporsóm Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet Ami még egyszer táplálja kihülő szívemet Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének Fának apró forgácsát vessétek a szélnek Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek
Kárpátia : Altató
Valahol mélyen ott a szívem rejtekében, örzök egy verset mindközül legszebbet anyám szavalta a gyermekét altatta, belém vésődött mindegyik sora
Ne félj ne félj én itt vagyok veled, imádkoznak az angyalok neked, nem érhet baj, csukd be kisszemed Aludj aludj, álmodjál szépeket.
Sok éve annak, hogy a magam utját járom, ma már csak álom,az hogy volt gyerekkorom, de könnyes szemmel anyámat megkérem, hogy azt a verset mondja el nekem.
Ne félj ne félj én itt vagyok veled, imádkoznak az angyalok neked nem érhet baj, csukd be kisszemed Aludj aludj, álmodjál szépeket.
Sok éve annak, hogy a magam utját járom, ma már csak álom,az hogy volt gyerekkorom, de könnyes szemmel anyámat megkérem, hogy azt a verset mondja el nekem.
Ne félj ne félj én itt vagyok veled, imádkoznak az angyalok neked nem érhet baj, csukd be kisszemed Aludj aludj, álmodjál szépeket.
Ne félj ne félj én itt vagyok veled, imádkoznak az angyalok neked nem érhet baj, csukd be kisszemed Aludj aludj, álmodjál szépeket.
Az én apám
'56-ban golyók között járt Az én apám Akkor éjjel büszke vadként állt Az én apám. Ott volt, mikor dőltek a szobrok, Látta apám Azt is mikor jöttek a tankok, Az én apám Az én apám
Mentőautón rabszállító ő mindent megjárt Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád Az én apám Azóta is büszke vadként él töretlen hittel És már semmitől sem fél az én apám Az én apám
A jó apám Úgy nevelte mindhárom fiát, Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát Öregember, mégis hogyha hívná a haza Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna Az én apám, Az én apám
Az én apám '56-ban golyók között járt Az én apám Akkor éjjel büszke vadként állt Az én apám. Ott volt, mikor dőltek a szobrok, Látta apám Azt is mikor jöttek a tankok Az én apám Az én apám Az én apám Az én apám
Kárpátia : Az én házam
Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok Feleségem főzőcskéz és ha az ablakon kinéz Integet mikor munkából végre hazaérsz.
Az én házam, az én váram Minden rossz kint marad Az én házam, az én váram Nincs is nálam boldogabb
Mikor elnyom az álom, fejem puha párnákon Igen elmondok egy imát és a holnapot várom Reggel forró kávéval és a kedvenc újsággal Kezemben olvasgatok, bosszankodok az egész családdal
Az én házam, az én váram Minden rossz kint marad Az én házam, az én váram Nincs is nálam boldogabb
Tiszta udvar, rendes ház, ilyet többet nem találsz Nincs a lábtörlő alatt kulcs nincs az ajtón rács És a postás ritkán jár, de ha pont otthon talál Megkérdezed tőle, hogy a szomszéd mit csinál, na mit csinál
Az én házam, az én váram Minden rossz kint marad Az én házam, az én váram Nincs is nálam boldogabb
Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok Feleségem főzőcskéz és ha az ablakon kinéz Integet mikor munkából végre hazaérsz.
Az én házam, az én váram Minden rossz kint marad Az én házam, az én váram Nincs is nálam boldogabb
Az én házam, az én váram Minden rossz kint marad Az én házam, az én váram Nincs is nálam boldogabb, boldogabb
Kárpátia : Csárdás
Kalapomat megemelem, Jónapot! A kalauz visszaköszön, Jónagyot! Vonat repít innen tova, Elmegyek nem látsz már soha, Úgy elmegyek nem látsz már soha.
Elviszem én magammal a bánatom, Eleget sírtam már a te válladon. Vonat kattog, messze robog, Nem tudom már hol járhatok, Ki tudja már hol járhatok.
Százszor elátkozom azt az éjszakát, És hogy hittem neked annyi éven át, Azóta már semmim sincsen, Gyógyítom a beteg szívem, Csak gyógyítom szegény szívem.
De egyszer majd az én napom is felragyog, És héthatárra szóló esküvőt csapok. De az a lány szeretni fog, Jóban, rosszban követni fog, Mindhalálig követni fog.
Kalapomat megemelem, Jónapot! A kalauz visszaköszön, Jónagyot! Vonat repít innen tova, Elmegyek nem látsz már soha, Úgy elmegyek nem látsz már soha.
Elviszem én magammal a bánatom, Eleget sírtam már a te válladon. Vonat kattog, messze robog, Nem tudom már hol járhatok, Ki tudja már hol járhatok.
Százszor elátkozom azt az éjszakát, És hogy hittem neked annyi éven át, Azóta már semmim sincsen, Gyógyítom a beteg szívem, Csak gyógyítom szegény szívem.
De egyszer majd az én napom is felragyog, És héthatárra szóló esküvőt csapok. De az a lány szeretni fog, Jóban, rosszban követni fog, Mindhalálig követni fog.
Kárpátia : Csatadal
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld! Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat! Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld! Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat! Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kárpátia : Csendes a Don
Álmos a táj, nem muzsikál Mint, amikor egy szív, ha megáll Búsul a vén őszi levél Vissza talán már sose tér
De még mielőtt a földbe teszik Mesélj milyen volt, mondd el nekik Hogy csendes a Don Egy halk sírhalom És fázik a jéghideg földben a csont De mind hazavár, mint a madár Várja őket az othhoni táj
Hallgat a tábor, nincs csatazaj Sírnak az ágak, néma a dal.
Kárpátia : Délvidéki szél
Szerémség, Bánság, Bácska a Tisza legszebbik folyása Az ország éléskamrája Magyarok hazája
Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél Sirdogál egy kismadár fészke csupa-csupa vér Lábát törték megkergették gúnyt űztek vele De ő énekel csak, énekel ez maradt minden fegyvere
Tenger vadvirág boritja fenn a dombtetőt Koszorúja körbefonja még az öreg temetőt A meggyalázott sirok között bolyong egy magyar kisfiú Apja keresztjéhez érve letérdel úgy fogad bosszút
Egy ezredéve áll aracsnak puszta temploma Teteje a csillagos ég nyári zápor ajtaja A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít Ha újra szól a harang a Délvidék szabad lesz megint
Kárpátia : Doberdó
Ha kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre. Csillagos ég, merre van a Magyar hazám? Merre sirat engem az édesanyám?
Jaj Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Messze földön, idegenben lesz a sírom, Édesanyám, arra kérem ne sírjon!
Kárpátia : Egy az Isten, egy a nemzet
Egy az Isten, egy a nemzet Bármily gyenge, bármily sebzett. Ahol a fák égig nőnek, Állnak még a határkövek.
Szent koronánk Óvd, vigyázd Hazánk Hajnal csillag szép keresztünk Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák Esőverte árva kopják Visszhangozzák, mennydörögnek Egy az Isten, egy a nemzet.
Szent koronánk Óvd vigyázd hazánk Hajnal csillag szép keresztünk Ragyogj fel reánk.
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra, Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba, Érzed a pataknak sebes rohanását, Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják, Idegen hatalmak őket összezúzták. Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa, Mostoha gyermekét egy világ taposta.
refrén:
Kárpátia : Felvidéki táj
Ködbe burkolózott a felvidéki táj, Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár. Útmenti fenyőket megsimogatom, Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj, Sárga napraforgó csonka szára áll. Elvágták tövétől virágát, termését. Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.
És csak nézem a felleget, Nézem azt a hegyet, Amit Trianonból senki nem nézhetett! Megkérdem a napot, megkérdem én tőle, Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj, Pozsonytól Kassáig szebb időre vár. Piros az ég alja, lágyan hívogat, Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.
És csak nézem a felleget, Nézem azt a hegyet, Amit Trianonból senki nem nézhetett! Megkérdem a napot, megkérdem én tőle, Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
Ködbe burkolózott a felvidéki táj, Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár. Útmenti fenyőket megsimogatom, Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
És csak nézem a felleget, Nézem azt a hegyet, Amit Trianonból senki nem nézhetett! Megkérdem a napot, megkérdem én tőle, Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
Kárpátia : Három bika
Három bika áll a hegy tetején, Apa, fia na és az öreg, vén csibész. Lenn a völgyben él a sok csinos tehén, Most kell megmutatni, azt hogy ki a kőkemény Nagylegény.
Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja, Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha. Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja, Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.
Fiatal legény, ami tény az tény, Anyává tehetné a sok csinos tehént. Lassan a testel, ide hideg fej kell, Büszkén lemegyünk, és végzünk az összessel, Ahogy kell.
Azt mondja az apja, igen jámbor fajta, Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha. Azt mondja az apja, igen jámbor fajta, Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.
Öreg, vén csibészen már látszik a kor, Hatalmas szerszámát rég belepte a por. Én már megtettem amit én tehettem, Most már ti jöttök, igen így szólt csendesen, Szerényen.
De amikor látja, hogy minden hiába, Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha. De amikor látja, hogy minden hiába, Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.
Kárpátia : Hazám, hazám
Mint száműzött, ki vándorol sűrű éjen át, Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát. Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes-egyedül Úgy tépi künn az orkán, mint az önvád itt belül.
Refrén:
Hazám, hazám te mindenem Tudom, hogy életem neked köszönhetem Arany mezők, ezüst folyók Hős vértől áztatottak, Könnytől áradók.
Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt, Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad. Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem, Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!
Refrén:
Kárpátia : Hősök
(Tízezrek vesztek a csatamezőn A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé Ott álnnak most dicső őseik közt, Hunnia égi seregében És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit, és erény Visszatérnek újra, Isten lángoló kardjaként)
Hol van hazám, hol szült az én anyám A föld miért a vérem ontanám Sújtson, tépjen vihar Légy jó, légy hű magyar
Hol jég, hol tűz kíséri életem A harcmezőn lesz majd a végzetem Sújtson, tépjen vihar Légy jó, légy hű magyar
(Esküszöm a magyar Szent Koronára Hogy az ellenséggel soha al egkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom Magamat a mindig hadi törvények szerint Derék harcoshoz illő módon viseltetetem, és így becsülettel élek és halok Isten engem úgy segéljen!)
Hol van hazám, hol szült az én anyám A föld miért a vérem ontanám Sújtson, tépjen vihar Légy jó, légy hű magyar
Hol jég, hol tűz kíséri életem A harcmezőn lesz majd a végzetem Sújtson, tépjen vihar Légy jó, légy hű magyar
Kárpátia : Kanyargós
Kanyargós a Tisza medre Hátha még bor folyna benne Ha a Tisza járhat görbén Magam dolgát miért szégyelném
Ha jó borra szert tehetek Vízre rá sem hederítek Persze aztán szűk az utca Úgy kanyarog, mint a Tisza
Jaj, de széles lett a Duna Be messze van Pesttől Buda Itt is, ott is otthon vagyok Dunának nem parancsolok
Hej, ha borral megitatnak Szilaj, jó kedvem feltámad Szép lányokkal táncot járok Duna vízre fittyet hányok
Hopp, hopp, hopp, hej, hopp.
Kárpátia : Kárpátok Zengjetek
Akibe magyar szív dobog, Akibe hősök vére csorog Az való közénk, Csak abban bízhattok Aki a zászlónkat viszi Aki a himnuszt énekli Akinek egy hazája van csak És egy cél élteti…
Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet
Hej, hej-hej, hej
Aki E földet tiszteli Két kezével műveli És a nemzet asztalát Kenyérrel szenteli Akiből új élet fakad És hű szerelmet ad Aki magyar gyermekét Hordja szíve alatt
Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet
Hej, hej-hej, hej
Akibe magyar szív dobog, akibe hősök vére csorog az való közénk, Csak abban bízhattok Aki a zászlónkat viszi Aki a himnuszt énekli Akinek egy hazája van csak És egy cél élteti…
4x Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzetet
Hej, hej-hej, hej Hej-hej
Kárpátia : Lesz még
Lesz még, lesz még, Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben. Torda, Szereda, Várad, Nagybánya, Visszatér az őszre. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.
Vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten, Munkács, Ugocsa, Ungvár, Szalonka, Visszatér a télen. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten.
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában, Zenta, Topolya, Temerin, Szabadka, Visszatér tavaszra. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában.
Vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron, Kassa, Somorja, Rozsnyó, Korpona, Visszatér a nyáron. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.
Vesszen!
Kárpátia : Magyar föld
Felvidéken, Ipoly partján Szól a magyar nóta Fújja, fújja ezer éve Mindig ezt dalolta Magyar föld e róna Magyar vér áztatta Fújja, fújja ezer éve Mindig ezt dalolta.
Délvidéken szilveszterkor Éjfélt üt az óra Magyar himnusz köszönti Az új évet az Ó-ra Magyar föld e róna Magyar vér áztatta Magyar himnusz köszönti Az új évet az Ó-ra
Kárpátalján Vereckénél Száll repül egy gólya Viszi a hírt nem, nem soha Nem mondunk le róla Magyar föld e róna Magyar vér áztatta Viszi a hírt nem, nem soha Nem mondunk le róla.
Erdély felől hideg szelek Imádkoznak sírva Hiszünk, hiszünk Magyarország feltámadásában. Hisz magyar föld e róna Magyar vér áztatta Hiszünk, hiszünk Magyarország feltámadásában.
Kárpátia : Magyarország katonái
...,,fáj a földnek és fáj a napnak s a mindenségnek fáj dalom de aki nem volt még magyar nem tudja mi a fájdalom!" Dsida Jenő
Magyarország katonái Tudtok-e még talpra állni Tudtok-e még a hazáért Fél világgal szembeszállni Kitartani mindhalálig Vissza el a szent határig És ha eljön majd az idő Jó anyátok így búcsúzik Menj, menj, menj, menj.
Menj fiam, menj Bár te voltál mindenem A sárguló fűzfalevéllel üzenem Hogy élsz vagy sem Nem tudja senki sem De őriz anyád itt bennt a szívében.
Magyarország katonái Érdemes közétek állni Érdemes a magyar zászlót Egy igaz ügyért szolgálni Érte élni mindhalálig Eljutni a szent határig És ha eljön majd az idő Jó anyátok így búcsúzik. Menj, menj, menj, menj.
Menj fiam, menj Bár te voltál mindenem A sárguló fűzfalevéllel üzenem Hogy élsz vagy sem Nem tudja senki sem De őriz anyád itt bennt a szívében. .........
Kárpátia : Megállj holló
Fáradt holló keresi a párját, Nem találja, valamerre elszállt, Elszállt messze, idegen hazába, Szeretője mindhiába várja. Elszállt messze, idegen hazába, Szeretője mindhiába várja.
Akkor hagyta szegényt ott magára, Mikor nagy szükség lett volna rája. Megállj holló egyszer még megbánod, Hogy cserben hagytad hű, szerető párod! Megállj holló egyszer még megbánod, Hogy cserben hagytad hű, szerető párod!
Búcsúzóul azt mondom te holló, Áruló szívednek nem terem jó! Ne is gyere haza ide többé, Országodnak idegene lettél. Ne is gyere haza ide többé, Országodnak idegene lettél.
Mától fogva feketében járjon, Minden holló széles e világon! Csak az legyen rút, fehér posztóba, Aki népének lett árulója. Csak az legyen rút, fehér posztóba, Aki népének lett árulója. Csak az legyen rút, fehér posztóba, Aki népének lett árulója.
Kárpátia : Menetel a század
Ott ahol már nem szól szép muzsika szó, menetel a század belepi a hó, belepi a templom zsindelytetejét, majd kiássa onnan a magyar honvéd. belepi a templom zsindelytetejét, kettős keresztjét, majd kiássa onnan a magyar honvéd.
A Kárpáti hegyek jaj, jaj de magasak, mégis akad, mégis akad annál magasabb, magasabb a százados úr, mint a hegytető, akinek a parancsára hív a harcmező. Magasabb a százados úr, mint a hegytető, mint a Teremtő, akinek a parancsára hív a harcmező.
Csizma töri lábunk mégis dalolunk, hallja meg az egész város mikor indulunk, legény az a talpán aki közénk áll, nincs is a világon szebb a magyarnál. Legény az a talpán aki közénk áll, mindegyik betyár, nincs is a világon szebb a magyarnál.
Ne sirasson engem édes jó anyám, hazámat szolgálom legyen büszke rám, az asztalra rakjon bort meg szalonnát, úgy várja haza, hejj jó vitéz fiát. Az asztalra rakjon bort meg szalonnát, no meg pálinkát, úgy várja haza, hejj jó vitéz fiát.
Kárpátia : Mesélj még nekem
A gyergyói medencében kicsiny falu mit mesél? Pirosban és feketében zászlót lenget ott a szél, lengeti a selyemzászlót, hirdeti a szabadságot, ó, a szabadságot.
Refr.: Mesélj még nekem, ó, édes Istenem, Erdélyért hulljon a könnyem, ki vérét értünk adta, életét nem sajnálta, rabságért, szabadságért, könny hull a szép hazáért.
Udvarhelyi nagyerdőben kicsiny falu mit mesél? Faragott székelykapukon ezer év vésett remény, belevéste minden búját, belevéste népe sorsát, ó, népe sorsát.
Refrén
Fent, a csiki dombok között, kicsiny falu mit mesél? Templomjának harangjától hit és erény visszatér, harang hangját a szél viszi, olyan messze, el sem hiszi, ó, el sem hiszi.
Refrén
Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél? Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér, fodrozódik drága hantja, mikor az eső siratja, ó, mikor siratja.
Refrén 3x
Kárpátia : Messze idegenben
Messze idegenben, a zúgó tenger partján, Fényes fogadóban ettem a vacsorám. Lányok kínálgatták hozzá a kenyeret, Én is vettem egytől, halvány volt, remegett.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Nem tudtam mi bántja, mért könnyes két szeme, Megsajnáltam nagyon, fájhatott a szíve. Aki csak ránézett nem vélhette másra, Szerelem hervassza, szíve sóvárgása.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Szép volt, szép volt a lány, itta a magyar szót, Megállt asztalunknál, szólt volna, mégse szólt. Csak nézett vergődve, majd könnye megeredt, Letörölte könnyét, úgy adot kenyeret.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Míg a pénzt váltotta, és búsan visszaadott, Felnézett egy szóra: ˝Én is magyar vagyok.˝ Könny, meg a magyar szó testvért hozott közénk, Tudtuk már mi bántja, mért jött sírva felénk.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Szava, mint a könnye megeredt és csengett, Elmondott magáról örömében mindent. Hogy álmában eljár minden éjjel újra, A virágos, dombos áldott Dunántúlra.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Mindene megvolna, soha nincs panasza, Mégis számolgatja mikor mehet haza. Nem nyughat a szíve, csak hazai tájon, Illatos, virágos, szép Magyarországon.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Addigis míg jöhet, azt üzeni vekünk, ˝Minden más kenyérnél jobb a mikenyerünk.˝ Mikor ezt kimondta, ráborúlt a falra, S kínját belesírta egyetlenegy jajjba.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Kárpátia : Ne hagyd magad
Úgy jöttem én,mint gyenge kislegény, Nyárra jött az ősz,és ősz után a tél,
Fülembe hangzanak még az intőszavak, hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD! Fülembe hangzanak még az intőszavak, hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Az élet kemény,nem leányregény, Jegyezd meg fiam,hogy mindig van remény,
Súlyos szavak,de megtanítanak, hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD! Súlyos szavak,de megtanítanak, hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Úgy jöttem én,mint gyenge kislegény, Nyárra jött az ősz,és ősz után a tél,
Fülembe hangzanak még az intőszavak, hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD! Fülembe hangzanak még az intőszavak, hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Kárpátia : Nem eladó
Nyáj legel a Hortobágyon Napsütötte rónaságon Onnan szól a furulyaszó A magyar föld nem eladó!
Kémény füstje száll magasra Gólyamadárt odacsalja Tiszta vizű csillogó tó A magyar föld nem eladó!
Népmesékbe beleillő Dús laknkákon termő szőlő Borral teli gönci hordó A magyar föld nem eladó!
Terem a föld épp eleget Mindent megad, amit lehet Piros alma, fehér cipó A magyar föld nem eladó!
Hát a tücsök kinn a földön Idegennek hegedüljön? Ott a határ, ott a karó A magyar föld nem eladó!
Adjuk el a temetőket Tagadjuk meg őseinket Képtelenség, nincs is rá szó A magyar föld nem eladó!
Miért eleink vérük adták Olcsó pénzért kiárulnánk? Átkozott minden áruló A magyar föld nem eladó!
Soha nem lesz alku tárgya Édes népünk szép hazája Ezüst pénzre nem váltható A magyar föld nem eladó!
Kárpátia : Nem engedünk a 48-ból
Nem engedünk 48-ból, piros, fehér, zöld zászlóból, Az aradi 13-mat, megbosszuljuk mindahányat, Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar! Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Nem engedünk 48-ból, ékes, csengő magyar szóból, Mit kíván még most a nemzet? Elbitorolt anyaföldet! Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar! Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Nem engedünk 48-ból, tüzérekből, huszárokból, Isten úgyse´ megfizetünk, kivont karddal menetelünk. Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar! Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!
Nem engedünk 48-ból, nem, nem a 12 pontból! Szomorúság volt kenyerünk, ettől fogva már nem tűrünk! Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar! Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!
Kárpátia : Ó bujdosó székely
Ó bujdosó székely, tekints fel az égre, Nézd meg hogy tőled milyen keletre! Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik, Székelyország felé hogyan közeledik!
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva, Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza. Őseinknek sírja hogyha kinyílana, Árpád vezér hangja onnan kiszólana:
˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝
Ó bujdosó székely, tekints fel az égre, Nézd meg hogy tőled milyen keletre! Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik, Székelyország felé hogyan közeledik!
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva, Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza. Őseinknek sírja hogyha kinyílana, Árpád vezér hangja onnan kiszólana:
˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok. Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok, Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Kárpátia : Ott, ahol zúg az a négy folyó
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Refrén:
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Egy ezredévről mond mesét a szél. Búg a kürt ősi vár fokán Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll, a magyar turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Hol csodás tündéri tó felett kacag, S nézi benne tűzarcát a nap. Hol regék születnek, száll a dal Búg a kürt az ős szilaj, S merre Erdély kéklő bérce áll Zúgva száll a magyar Turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Zeng a dal, Kolozsvár visszatér. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar Turulmadár.
Kárpátia : Pató Pál úr
Mint elátkozott királyfi, túl az Óperencián, Él magában, falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség, Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝
Roskadófélben van háza, hámlik le a vakolat, A szél egy darab födéllel már tudj´ Isten hol szalad. Javítsuk ki, mert maholnap padlásról néz be az ég! Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝
Puszta a kert, e helyett a szántóföld szépen virít, Termi pőven a pipacsnak mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék? Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝
Hát a mente, hát a nadrág úgy megritkult, olyan ó, Hogy szúnyoghálónak is már csak szükségből volna jó. Hívni kéne a szabót, a posztó megvan véve rég, Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝
Életét így tengi által, bár apái nékie, Mindent oly bőven hagytak, mégsincs soha semmije. De ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó:˝Ej, ráérünk arra még!˝
Kárpátia : Rozsdaette penge
rozsa ette penge, falra kiszegezve dicső múltunk hol vagy, hol vagy eltemetve? kiásunk a sirból kopott büszkeségünk gyalázott zászlaink, megcsonkitott népünk.
vérző tiz körmünkel kaparjuk a földet ezen nehéz órán Istenünk segits meg! segits meg Istenünk fogytán már erejünk kezedben van sorsunk mutass jelet nekünk!
most hóförgeteg támad szép magyar Kárpátnak s vad szél járja által a végtelen pusztákat érzem arcomon már jeges fuvallatát tomboló erejét, lángoló haragját.
kelettől nyugatig perzsel végig tüze hogy azt, mi rossz e népnek hamuvá eméssze virágba boruljon ez a büszke ország és együtt mondjuk újra: éljen a szabadság!
esztendő se múljon dolgozzon a kovács kard kell ide újra, acélos csillogás pengéjét rozsdával ne etesse senki jaj, be keserű, jaj, be szép most magyarnak lenni
Kárpátia : Rubeola induló
... Futsal, Futsal, Futsal, Futsal...
Vírus és járvány Tombol a pályán Nincs már senki sem Aki ellenáll
Záporozhat gól, De míg a síp nem szól Küzdünk, támadunk És győzünk mindenhol
Itt a sárga Itt a fekete Tigrisek mindent bele!
Rubeola Rubeola hop-hop-hop Bajnokcsapat! Rubeola Rubeola hop-hop-hop Mi vagyunk a legjobbak! Rubeola Rubeola Rubeola Rubeola héj!
...Futsal, Futsal, Futsal, Futsal Futsal, Futsal, Futsal, Futsal...
A Club az otthonunk Érte harcolunk Rajta, előre Meg nem alkuszunk
A labda újra száll Mert nyerni muszáj És a csillagos ég lesz Már csak a határ
Itt a sárga Itt a fekete Tigrisek mindent bele!
Rubeola Rubeola hop-hop-hop Bajnokcsapat! Rubeola Rubeola hop-hop-hop Mi vagyunk a legjobbak! Rubeola Rubeola Rubeola Rubeola héj
...Futsal, Futsal, Futsal, Futsal... Futsal, Futsal, Futsal...
Kárpátia : Sok a horgász, kevés a hal
Állok a stégen a szúnyogok csípnek, A halak meg lentről meg nagyokat néznek, Ki ez a pofa ilyen hosszú bottal, Meg egy krómozott nyelű sörnyitóval?
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Csónakba szállunk és űzöm a halat, Hátha valami a horgomra akad. A nap már az égen magasan jár, Látod semmi sem biztos, csak a halál.
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Izzad a tenyerem, száraz a torkom, Az utolsó megmaradt sörömet bontom. Tágas a nádas, szökik a hal, Itt van a vége, jön a vihar.
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Kárpátia : Summáját írom
Summáját írom Eger várának Megszállásanak, víadaljának Szégyönvallását császár hadának Nagy vígaszságát az Magyar Királynak
Csuda bátorok ott bent valának Az bölcs hadnagyok sokan forgódnak Jólehet bennök sokan hullnak Rajtok törökök semmit sem koptatnak
Isten megadá szerencséjöket Mert ő meghallá könyörgésüket Ám ott elveszte sok törököket Szégyenbe hozá az ellenségeket
A tömlöcbástyánál Dobó vala Ott ő apródját ellőtték vala Ő keze-lába sebesült vala Ott egri asszonyok vitézkednek vala
Lám sok köveket vártákra hordtak Nagy bátor szüvvel ők hajigálnak Arany zászlóját Ali basának Hősök bényerék, s igen vígadának
Már meghallották ez vár summáját Egri szállásnak históriáját Azon imádjuk mennyei atyánk Tőlünk se vonja meg írgalmasságát
Egröt minékünk éltig megtartsa Több végházakkal megszaporítsa Az pogány kézből megoltalmazza S Keresztény népöt igaz hitben tartsa
Kárpátia : Szárnyaszegett
Oly időket élünk, hogy elég egy szirka, És az egész országot lángtenger borítja. Tűzzük ki a zászlót, hogy mindenki lássa: Leszünk mi még újra Kossuth katonája.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej! Szárnyaszegett árva madár, Szállj, szállj magasra szállj! Bilincsbe többé senki se zár.
Most kell odaállni, most amíg még lehet, És átkozott kiben már nincs hazaszeretet. Vállvetve egyként mind állunk csatasorba, Nem prolik tovább már, eggyé forrt a szikla.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej! Szárnyaszegett árva madár, Szállj, szállj magasra szállj! Bilincsbe többé senki se zár.
Oly időket élünk, hogy elég egy szirka, És az egész országot lángtenger borítja. Tűzzük ki a zászlót, hogy mindenki lássa: Leszünk mi még újra Kossuth katonája.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej! Szárnyaszegett árva madár, Szállj, szállj magasra szállj! Bilincsbe többé senki se zár.
Most kell odaállni, most amíg még lehet, És átkozott kiben már nincs hazaszeretet. Vállvetve egyként mind állunk csatasorba, Nem prolik tovább már, eggyé forrt a szikla.
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej! Szárnyaszegett árva madár, Szállj, szállj magasra szállj! Bilincsbe többé senki se zár.
Szárnyaszegett árva madár, Szállj, szállj magasra szállj! Bilincsbe többé senki se zár.
Kárpátia : Székely Himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillag ösvényén
Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk
Ameddig élünk magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján Legyen a sorsunk jó vagy mostoha
Keserves múltunk évezredes balsors Tatár-török dúlt, a labanc rabigált Jussunk e honban, székely magyar földön Szabad hazában éljük boldogan.
Édes Szűzanyánk könyörögve kérünk Mentsd meg e népet, vérző nemzetet Jussunk e honban, székely magyar földön Szabad hazában éljük boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet Országhatáron, óceánon át Jöjj hát királyunk, itt vár a Te néped Székely nemzeted Kárpát bérceken
Ős szabadságát elveszti Segesvár Madéfalvára fájón kell tekints Földed dús kincsét népek élik s dúlják Fiadnak sokszor még kenyere sincs
Már másfél ezer év óta Csaba népe Sok vihart élt át, sorsa mostoha Külső ellenség jaj de gyakran tépte Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk
Kárpátia : Szél viszi messze
Szél viszi messze a fellegeket Felette lángol az ég Nyújtsd ide édes a kis kezedet Ki tudja látlak-e még
Ki tudja ölel-e a két karom, Ki tudja csókol-e szád galambom Ki tudja mely napon mely hajnalon Indul a század tovább - Add tovább!
Ki tudja ölel-e a két karom, Ki tudja csókol-e szád galambom Ki tudja mely napon mely hajnalon Indul a század tovább
Bármerre járok a csillagos ég Nevetve tekint le rám Bármerre járok a föld kerekén Mindenütt te nézel rám
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején Süvíthet száz zivatar galambon Szívemnek te vagy az örök remény Tehozzád száll ez a dal
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején Süvíthet száz zivatar galambon Szívemnek te vagy az örök remény Tehozzád száll ez a dal
Szél viszi messze a fellegeket Felette lángol az ég Nyújtsd ide édes a kis kezedet Ki tudja látlak-e még
Ki tudja ölel-e a két karom, Ki tudja csókol-e szád galambom Ki tudja mely napon mely hajnalon Indul a század tovább - Add tovább!
Ki tudja ölel-e a két karom, Ki tudja csókol-e szád galambom Ki tudja mely napon mely hajnalon Indul a század tovább
Bármerre járok a csillagos ég Nevetve tekint le rám Bármerre járok a föld kerekén Mindenütt te nézel rám
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején Süvíthet száz zivatar galambon Szívemnek te vagy az örök remény Tehozzád száll ez a dal
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején Süvíthet száz zivatar galambon Szívemnek te vagy az örök remény Tehozzád száll ez a dal
Kárpátia : Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám. Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Refrén:
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripánkon odaszállunk Hazahív fű, fa, lomb, s virág. Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán. A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél, Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.
Refrén 2-szer, majd a végén utolsó sor megismétlése
Kárpátia : Szép volt fiúk
füstös régi környék utcáit koptatom ott születtem én meg, ott az otthonom nem lakott ott gazdag, puccos úri nép és ha jött az este, nekünk az út mesélt mesélte azt, hogy szép volt, szép volt fiúk és tátott szájjal néztük, amig a tűz kihunyt
esős vasárnap reggel, ha az öreg busz megáll eszembe jutnak újra a régi cimborák mennyit álmodoztunk kint a csillagok alatt és azt hittük hogy ez már mindörökre tart de közbe szólt az élet: nagyon-nagyon vigyázz te úgysem leszel több, mint egy külvárosi srác
Kárpátia : Szeretlek
Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek Hogy szeretlek, hogy szeretlek. Már évek óta csak téged kereslek, Kereslek, téged kereslek.
Ref. Ilyen szép lány nincs is talán A szél játszik hosszú haján Csillog szeme, forr mindene A teste tűzzel van tele.
Másnap reggel úgy ébredtem Férfi lettem, férfi lettem. Attól fogva én újjá születtem Újjá születtem, Újjá születtem. ................................................ Ref. (2×) ................................................
Telnek - múlnak, elszállnak az évek Az évek, az évek. Megfordulok és ha visszanézek. Vissza nézek, nézlek téged. ................................................ Ref. ................................................ Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek Hogy szeretlek, hogy szeretlek. Az Isten csak nekem, nekem teremtett, Nekem teremtett, téged. ............................................... Ref. ...............................................
Kárpátia : Ugye gondolsz néha rám
Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át.
Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át.
Kárpátia : Valahol tőled távol
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem, Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem. Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom, A harcok mezején, valahol tőled távol, Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Nem leszek tenyérnyi jel sem puszta síromon, Elesett katonák teste lesz a vánkosom. Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél.
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem, Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem. Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom, A harcok mezején, valahol tőled távol, Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél. A fáradt őszi szél, A fáradt őszi szél.
Kárpátia : Vándor
Vándor vagyok, vándor Ki folyóvízben gázol, Folyó vize messze-messze sodor Édes kis hazámtól! Folyó vize messze-messze sodor Édes kis hazámtól!
Kócsag magyar Kócsag, Tőled búcsozom csak, Bújdosóknak keserű kenyere Húzza tarisznyámat! Bújdosóknak keserű kenyere Húzza tarisznyámat!
Erdő sűrű erdő, Rejtsél el mindentől, Hogy ne lássanak ne is keressenek Míg szebb jövő nem jön. Hogy ne lássanak ne is keressenek Míg szebb jövő nem jön!
Mária országa, találj igazságra, Hogy ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába!
|