Kárpátia : Abból a fából

Abból a fából vágjátok az én keresztem
Amit akkor ültettek, amikor születtem
Abból a fából legyen majd az én koporsóm
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom

Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet
Ami még egyszer táplálja kihülő szívemet
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák

Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek

Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek

Kárpátia : Altató

Valahol mélyen ott a szívem rejtekében, örzök egy verset mindközül legszebbet
anyám szavalta a gyermekét altatta, belém vésődött mindegyik sora

Ne félj ne félj én itt vagyok veled, imádkoznak az angyalok neked, nem érhet baj, csukd be kisszemed
Aludj aludj, álmodjál szépeket.

Sok éve annak, hogy a magam utját járom, ma már csak álom,az hogy volt gyerekkorom, de könnyes szemmel anyámat megkérem, hogy azt a verset mondja el nekem.

Ne félj ne félj én itt vagyok veled, imádkoznak az angyalok neked nem érhet baj, csukd be kisszemed
Aludj aludj, álmodjál szépeket.

Sok éve annak, hogy a magam utját járom, ma már csak álom,az hogy volt gyerekkorom, de könnyes szemmel anyámat megkérem, hogy azt a verset mondja el nekem.

Ne félj ne félj én itt vagyok veled, imádkoznak az angyalok neked nem érhet baj, csukd be kisszemed
Aludj aludj, álmodjál szépeket.

Ne félj ne félj én itt vagyok veled, imádkoznak az angyalok neked nem érhet baj, csukd be kisszemed
Aludj aludj, álmodjál szépeket.

Az én apám

'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám

Mentőautón rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél az én apám
Az én apám

A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám

     Kárpátia : Az én házam

Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok
Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok
Feleségem főzőcskéz és ha az ablakon kinéz
Integet mikor munkából végre hazaérsz.

Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb

Mikor elnyom az álom, fejem puha párnákon
Igen elmondok egy imát és a holnapot várom
Reggel forró kávéval és a kedvenc újsággal
Kezemben olvasgatok, bosszankodok az egész családdal

Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb

Tiszta udvar, rendes ház, ilyet többet nem találsz
Nincs a lábtörlő alatt kulcs nincs az ajtón rács
És a postás ritkán jár, de ha pont otthon talál
Megkérdezed tőle, hogy a szomszéd mit csinál, na mit csinál

Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb

Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok
Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok
Feleségem főzőcskéz és ha az ablakon kinéz
Integet mikor munkából végre hazaérsz.

Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb

Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb, boldogabb

   Kárpátia : Csárdás

Kalapomat megemelem, Jónapot!
A kalauz visszaköszön, Jónagyot!
Vonat repít innen tova,
Elmegyek nem látsz már soha,
Úgy elmegyek nem látsz már soha.

Elviszem én magammal a bánatom,
Eleget sírtam már a te válladon.
Vonat kattog, messze robog,
Nem tudom már hol járhatok,
Ki tudja már hol járhatok.

Százszor elátkozom azt az éjszakát,
És hogy hittem neked annyi éven át,
Azóta már semmim sincsen,
Gyógyítom a beteg szívem,
Csak gyógyítom szegény szívem.

De egyszer majd az én napom is felragyog,
És héthatárra szóló esküvőt csapok.
De az a lány szeretni fog,
Jóban, rosszban követni fog,
Mindhalálig követni fog.

Kalapomat megemelem, Jónapot!
A kalauz visszaköszön, Jónagyot!
Vonat repít innen tova,
Elmegyek nem látsz már soha,
Úgy elmegyek nem látsz már soha.

Elviszem én magammal a bánatom,
Eleget sírtam már a te válladon.
Vonat kattog, messze robog,
Nem tudom már hol járhatok,
Ki tudja már hol járhatok.

Százszor elátkozom azt az éjszakát,
És hogy hittem neked annyi éven át,
Azóta már semmim sincsen,
Gyógyítom a beteg szívem,
Csak gyógyítom szegény szívem.

De egyszer majd az én napom is felragyog,
És héthatárra szóló esküvőt csapok.
De az a lány szeretni fog,
Jóban, rosszban követni fog,
Mindhalálig követni fog.

Kárpátia : Csatadal

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!

Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!

Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!

Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!

Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!

Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!

Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!

 Kárpátia : Csendes a Don

Álmos a táj, nem muzsikál
Mint, amikor egy szív, ha megáll
Búsul a vén őszi levél
Vissza talán már sose tér

De még mielőtt a földbe teszik
Mesélj milyen volt, mondd el nekik
Hogy csendes a Don
Egy halk sírhalom
És fázik a jéghideg földben a csont
De mind hazavár, mint a madár
Várja őket az othhoni táj

Hallgat a tábor, nincs csatazaj
Sírnak az ágak, néma a dal.

Kárpátia : Délvidéki szél

Szerémség, Bánság, Bácska a Tisza legszebbik folyása
Az ország éléskamrája Magyarok hazája

Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél
Sirdogál egy kismadár fészke csupa-csupa vér
Lábát törték megkergették gúnyt űztek vele
De ő énekel csak, énekel ez maradt minden fegyvere

Tenger vadvirág boritja fenn a dombtetőt
Koszorúja körbefonja még az öreg temetőt
A meggyalázott sirok között bolyong egy magyar kisfiú
Apja keresztjéhez érve letérdel úgy fogad bosszút

Egy ezredéve áll aracsnak puszta temploma
Teteje a csillagos ég nyári zápor ajtaja
A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít
Ha újra szól a harang a Délvidék szabad lesz megint

Kárpátia : Doberdó

Ha kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?

Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!

Kárpátia : Egy az Isten, egy a nemzet

Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.

Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.

Szent koronánk
Óvd vigyázd hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.

Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érzed a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.

Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.

refrén:

Kárpátia : Felvidéki táj

Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Sárga napraforgó csonka szára áll.
Elvágták tövétől virágát, termését.
Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.
Piros az ég alja, lágyan hívogat,
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

Kárpátia : Három bika

Három bika áll a hegy tetején,
Apa, fia na és az öreg, vén csibész.
Lenn a völgyben él a sok csinos tehén,
Most kell megmutatni, azt hogy ki a kőkemény
Nagylegény.

Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja,
Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.
Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja,
Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.

Fiatal legény, ami tény az tény,
Anyává tehetné a sok csinos tehént.
Lassan a testel, ide hideg fej kell,
Büszkén lemegyünk, és végzünk az összessel,
Ahogy kell.

Azt mondja az apja, igen jámbor fajta,
Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.
Azt mondja az apja, igen jámbor fajta,
Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.

Öreg, vén csibészen már látszik a kor,
Hatalmas szerszámát rég belepte a por.
Én már megtettem amit én tehettem,
Most már ti jöttök, igen így szólt csendesen,
Szerényen.

De amikor látja, hogy minden hiába,
Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.
De amikor látja, hogy minden hiába,
Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.

Kárpátia : Hazám, hazám

Mint száműzött, ki vándorol sűrű éjen át,
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát.
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes-egyedül
Úgy tépi künn az orkán, mint az önvád itt belül.

Refrén:

Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók.

Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!

Refrén:

Kárpátia : Hősök

(Tízezrek vesztek a csatamezőn
A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé
Ott álnnak most dicső őseik közt, Hunnia égi seregében
És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit, és erény
Visszatérnek újra, Isten lángoló kardjaként)

Hol van hazám, hol szült az én anyám
A föld miért a vérem ontanám
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

Hol jég, hol tűz kíséri életem
A harcmezőn lesz majd a végzetem
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

(Esküszöm a magyar Szent Koronára
Hogy az ellenséggel soha al egkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom
Magamat a mindig hadi törvények szerint
Derék harcoshoz illő módon viseltetetem, és így becsülettel élek és halok
Isten engem úgy segéljen!)

Hol van hazám, hol szült az én anyám
A föld miért a vérem ontanám
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

Hol jég, hol tűz kíséri életem
A harcmezőn lesz majd a végzetem
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

Kárpátia : Kanyargós

Kanyargós a Tisza medre
Hátha még bor folyna benne
Ha a Tisza járhat görbén
Magam dolgát miért szégyelném

Ha jó borra szert tehetek
Vízre rá sem hederítek
Persze aztán szűk az utca
Úgy kanyarog, mint a Tisza

Jaj, de széles lett a Duna
Be messze van Pesttől Buda
Itt is, ott is otthon vagyok
Dunának nem parancsolok

Hej, ha borral megitatnak
Szilaj, jó kedvem feltámad
Szép lányokkal táncot járok
Duna vízre fittyet hányok

Hopp, hopp, hopp, hej, hopp.

Kárpátia : Kárpátok Zengjetek

Akibe magyar szív dobog,
Akibe hősök vére csorog
Az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti…

Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej

Aki E földet tiszteli
Két kezével műveli
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli
Akiből új élet fakad
És hű szerelmet ad
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt

Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej

Akibe magyar szív dobog,
akibe hősök vére csorog
az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti…

4x
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej
Hej-hej

Kárpátia : Lesz még

Lesz még, lesz még,
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.
Torda, Szereda, Várad, Nagybánya,
Visszatér az őszre.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.

Vesszen-vesszen Trianon!

Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten,
Munkács, Ugocsa, Ungvár, Szalonka,
Visszatér a télen.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten.

Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában,
Zenta, Topolya, Temerin, Szabadka,
Visszatér tavaszra.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában.

Vesszen-vesszen Trianon!

Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron,
Kassa, Somorja, Rozsnyó, Korpona,
Visszatér a nyáron.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.

Vesszen!

Kárpátia : Magyar föld

Felvidéken, Ipoly partján
Szól a magyar nóta
Fújja, fújja ezer éve
Mindig ezt dalolta
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Fújja, fújja ezer éve
Mindig ezt dalolta.

Délvidéken szilveszterkor
Éjfélt üt az óra
Magyar himnusz köszönti
Az új évet az Ó-ra
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Magyar himnusz köszönti
Az új évet az Ó-ra

Kárpátalján Vereckénél
Száll repül egy gólya
Viszi a hírt nem, nem soha
Nem mondunk le róla
Magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Viszi a hírt nem, nem soha
Nem mondunk le róla.

Erdély felől hideg szelek
Imádkoznak sírva
Hiszünk, hiszünk
Magyarország feltámadásában.
Hisz magyar föld e róna
Magyar vér áztatta
Hiszünk, hiszünk
Magyarország feltámadásában.

Kárpátia : Magyarország katonái

...,,fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom
de aki nem volt még magyar
nem tudja mi a fájdalom!"
Dsida Jenő

Magyarország katonái
Tudtok-e még talpra állni
Tudtok-e még a hazáért
Fél világgal szembeszállni
Kitartani mindhalálig
Vissza el a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik
Menj, menj, menj, menj.

Menj fiam, menj
Bár te voltál mindenem
A sárguló fűzfalevéllel üzenem
Hogy élsz vagy sem
Nem tudja senki sem
De őriz anyád itt bennt a
szívében.

Magyarország katonái
Érdemes közétek állni
Érdemes a magyar zászlót
Egy igaz ügyért szolgálni
Érte élni mindhalálig
Eljutni a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik.
Menj, menj, menj, menj.

Menj fiam, menj
Bár te voltál mindenem
A sárguló fűzfalevéllel üzenem
Hogy élsz vagy sem
Nem tudja senki sem
De őriz anyád itt bennt a
szívében.
.........

Kárpátia : Megállj holló

Fáradt holló keresi a párját,
Nem találja, valamerre elszállt,
Elszállt messze, idegen hazába,
Szeretője mindhiába várja.
Elszállt messze, idegen hazába,
Szeretője mindhiába várja.

Akkor hagyta szegényt ott magára,
Mikor nagy szükség lett volna rája.
Megállj holló egyszer még megbánod,
Hogy cserben hagytad hű, szerető párod!
Megállj holló egyszer még megbánod,
Hogy cserben hagytad hű, szerető párod!

Búcsúzóul azt mondom te holló,
Áruló szívednek nem terem jó!
Ne is gyere haza ide többé,
Országodnak idegene lettél.
Ne is gyere haza ide többé,
Országodnak idegene lettél.

Mától fogva feketében járjon,
Minden holló széles e világon!
Csak az legyen rút, fehér posztóba,
Aki népének lett árulója.
Csak az legyen rút, fehér posztóba,
Aki népének lett árulója.
Csak az legyen rút, fehér posztóba,
Aki népének lett árulója.

Kárpátia : Menetel a század

Ott ahol már nem szól szép muzsika szó,
menetel a század belepi a hó, belepi a templom zsindelytetejét,
majd kiássa onnan a magyar honvéd.
belepi a templom zsindelytetejét, kettős keresztjét,
majd kiássa onnan a magyar honvéd.

A Kárpáti hegyek jaj, jaj de magasak,
mégis akad, mégis akad annál magasabb,
magasabb a százados úr, mint a hegytető,
akinek a parancsára hív a harcmező.
Magasabb a százados úr, mint a hegytető, mint a Teremtő,
akinek a parancsára hív a harcmező.

Csizma töri lábunk mégis dalolunk,
hallja meg az egész város mikor indulunk,
legény az a talpán aki közénk áll,
nincs is a világon szebb a magyarnál.
Legény az a talpán aki közénk áll, mindegyik betyár,
nincs is a világon szebb a magyarnál.

Ne sirasson engem édes jó anyám,
hazámat szolgálom legyen büszke rám,
az asztalra rakjon bort meg szalonnát,
úgy várja haza, hejj jó vitéz fiát.
Az asztalra rakjon bort meg szalonnát, no meg pálinkát,
úgy várja haza, hejj jó vitéz fiát.

Kárpátia : Mesélj még nekem

A gyergyói medencében kicsiny falu mit mesél?
Pirosban és feketében zászlót lenget ott a szél,
lengeti a selyemzászlót, hirdeti a szabadságot,
ó, a szabadságot.

Refr.:
Mesélj még nekem, ó, édes Istenem,
Erdélyért hulljon a könnyem,
ki vérét értünk adta, életét nem sajnálta,
rabságért, szabadságért, könny hull a szép hazáért.

Udvarhelyi nagyerdőben kicsiny falu mit mesél?
Faragott székelykapukon ezer év vésett remény,
belevéste minden búját, belevéste népe sorsát,
ó, népe sorsát.

Refrén

Fent, a csiki dombok között, kicsiny falu mit mesél?
Templomjának harangjától hit és erény visszatér,
harang hangját a szél viszi, olyan messze, el sem hiszi,
ó, el sem hiszi.

Refrén

Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél?
Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér,
fodrozódik drága hantja, mikor az eső siratja,
ó, mikor siratja.

Refrén 3x

Kárpátia : Messze idegenben

Messze idegenben, a zúgó tenger partján,
Fényes fogadóban ettem a vacsorám.
Lányok kínálgatták hozzá a kenyeret,
Én is vettem egytől, halvány volt, remegett.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Nem tudtam mi bántja, mért könnyes két szeme,
Megsajnáltam nagyon, fájhatott a szíve.
Aki csak ránézett nem vélhette másra,
Szerelem hervassza, szíve sóvárgása.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Szép volt, szép volt a lány, itta a magyar szót,
Megállt asztalunknál, szólt volna, mégse szólt.
Csak nézett vergődve, majd könnye megeredt,
Letörölte könnyét, úgy adot kenyeret.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Míg a pénzt váltotta, és búsan visszaadott,
Felnézett egy szóra: ˝Én is magyar vagyok.˝
Könny, meg a magyar szó testvért hozott közénk,
Tudtuk már mi bántja, mért jött sírva felénk.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Szava, mint a könnye megeredt és csengett,
Elmondott magáról örömében mindent.
Hogy álmában eljár minden éjjel újra,
A virágos, dombos áldott Dunántúlra.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Mindene megvolna, soha nincs panasza,
Mégis számolgatja mikor mehet haza.
Nem nyughat a szíve, csak hazai tájon,
Illatos, virágos, szép Magyarországon.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Addigis míg jöhet, azt üzeni vekünk,
˝Minden más kenyérnél jobb a mikenyerünk.˝
Mikor ezt kimondta, ráborúlt a falra,
S kínját belesírta egyetlenegy jajjba.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Kárpátia : Ne hagyd magad

Úgy jöttem én,mint gyenge kislegény,
Nyárra jött az ősz,és ősz után a tél,

Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

Az élet kemény,nem leányregény,
Jegyezd meg fiam,hogy mindig van remény,

Súlyos szavak,de megtanítanak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Súlyos szavak,de megtanítanak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

Úgy jöttem én,mint gyenge kislegény,
Nyárra jött az ősz,és ősz után a tél,

Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!
Fülembe hangzanak még az intőszavak,
hogy VÉDD MAGAD,NE HAGYD MAGAD!

Kárpátia : Nem eladó

Nyáj legel a Hortobágyon
Napsütötte rónaságon
Onnan szól a furulyaszó
A magyar föld nem eladó!

Kémény füstje száll magasra
Gólyamadárt odacsalja
Tiszta vizű csillogó tó
A magyar föld nem eladó!

Népmesékbe beleillő
Dús laknkákon termő szőlő
Borral teli gönci hordó
A magyar föld nem eladó!

Terem a föld épp eleget
Mindent megad, amit lehet
Piros alma, fehér cipó
A magyar föld nem eladó!

Hát a tücsök kinn a földön
Idegennek hegedüljön?
Ott a határ, ott a karó
A magyar föld nem eladó!

Adjuk el a temetőket
Tagadjuk meg őseinket
Képtelenség, nincs is rá szó
A magyar föld nem eladó!

Miért eleink vérük adták
Olcsó pénzért kiárulnánk?
Átkozott minden áruló
A magyar föld nem eladó!

Soha nem lesz alku tárgya
Édes népünk szép hazája
Ezüst pénzre nem váltható
A magyar föld nem eladó!

Kárpátia : Nem engedünk a 48-ból

Nem engedünk 48-ból, piros, fehér, zöld zászlóból,
Az aradi 13-mat, megbosszuljuk mindahányat,
Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk 48-ból, ékes, csengő magyar szóból,
Mit kíván még most a nemzet? Elbitorolt anyaföldet!
Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk 48-ból, tüzérekből, huszárokból,
Isten úgyse´ megfizetünk, kivont karddal menetelünk.
Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!
Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk 48-ból, nem, nem a 12 pontból!
Szomorúság volt kenyerünk, ettől fogva már nem tűrünk!
Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!
Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!

Kárpátia : Ó bujdosó székely

Ó bujdosó székely, tekints fel az égre,
Nézd meg hogy tőled milyen keletre!
Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik,
Székelyország felé hogyan közeledik!

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva,
Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza.
Őseinknek sírja hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja onnan kiszólana:

˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝

Ó bujdosó székely, tekints fel az égre,
Nézd meg hogy tőled milyen keletre!
Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik,
Székelyország felé hogyan közeledik!

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva,
Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza.
Őseinknek sírja hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja onnan kiszólana:

˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Kárpátia : Ott, ahol zúg az a négy folyó

Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

Refrén:

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Hol csodás tündéri tó felett kacag,
S nézi benne tűzarcát a nap.
Hol regék születnek, száll a dal
Búg a kürt az ős szilaj,
S merre Erdély kéklő bérce áll
Zúgva száll a magyar Turulmadár.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.

Kárpátia : Pató Pál úr

Mint elátkozott királyfi, túl az Óperencián,
Él magában, falujában Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség,
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Roskadófélben van háza, hámlik le a vakolat,
A szél egy darab födéllel már tudj´ Isten hol szalad.
Javítsuk ki, mert maholnap padlásról néz be az ég!
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Puszta a kert, e helyett a szántóföld szépen virít,
Termi pőven a pipacsnak mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Hát a mente, hát a nadrág úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szúnyoghálónak is már csak szükségből volna jó.
Hívni kéne a szabót, a posztó megvan véve rég,
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Életét így tengi által, bár apái nékie,
Mindent oly bőven hagytak, mégsincs soha semmije.
De ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:˝Ej, ráérünk arra még!˝

Kárpátia : Rozsdaette penge

rozsa ette penge, falra kiszegezve
dicső múltunk hol vagy, hol vagy eltemetve?
kiásunk a sirból kopott büszkeségünk
gyalázott zászlaink, megcsonkitott népünk.

vérző tiz körmünkel kaparjuk a földet
ezen nehéz órán Istenünk segits meg!
segits meg Istenünk fogytán már erejünk
kezedben van sorsunk mutass jelet nekünk!

most hóförgeteg támad szép magyar Kárpátnak
s vad szél járja által a végtelen pusztákat
érzem arcomon már jeges fuvallatát
tomboló erejét, lángoló haragját.

kelettől nyugatig perzsel végig tüze
hogy azt, mi rossz e népnek hamuvá eméssze
virágba boruljon ez a büszke ország
és együtt mondjuk újra: éljen a szabadság!

esztendő se múljon dolgozzon a kovács
kard kell ide újra, acélos csillogás
pengéjét rozsdával ne etesse senki
jaj, be keserű, jaj, be szép most magyarnak lenni

Kárpátia : Rubeola induló

... Futsal, Futsal, Futsal, Futsal...

Vírus és járvány
Tombol a pályán
Nincs már senki sem
Aki ellenáll

Záporozhat gól,
De míg a síp nem szól
Küzdünk, támadunk
És győzünk mindenhol

Itt a sárga
Itt a fekete
Tigrisek mindent bele!

Rubeola Rubeola hop-hop-hop
Bajnokcsapat!
Rubeola Rubeola hop-hop-hop
Mi vagyunk a legjobbak!
Rubeola Rubeola Rubeola Rubeola
héj!

...Futsal, Futsal, Futsal, Futsal
Futsal, Futsal, Futsal, Futsal...

A Club az otthonunk
Érte harcolunk
Rajta, előre
Meg nem alkuszunk

A labda újra száll
Mert nyerni muszáj
És a csillagos ég lesz
Már csak a határ

Itt a sárga
Itt a fekete
Tigrisek mindent bele!

Rubeola Rubeola hop-hop-hop
Bajnokcsapat!
Rubeola Rubeola hop-hop-hop
Mi vagyunk a legjobbak!
Rubeola Rubeola Rubeola Rubeola
héj

...Futsal, Futsal, Futsal, Futsal...
Futsal, Futsal, Futsal...

Kárpátia : Sok a horgász, kevés a hal

Állok a stégen a szúnyogok csípnek,
A halak meg lentről meg nagyokat néznek,
Ki ez a pofa ilyen hosszú bottal,
Meg egy krómozott nyelű sörnyitóval?

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Csónakba szállunk és űzöm a halat,
Hátha valami a horgomra akad.
A nap már az égen magasan jár,
Látod semmi sem biztos, csak a halál.

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Izzad a tenyerem, száraz a torkom,
Az utolsó megmaradt sörömet bontom.
Tágas a nádas, szökik a hal,
Itt van a vége, jön a vihar.

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!

Kárpátia : Summáját írom

Summáját írom Eger várának
Megszállásanak, víadaljának
Szégyönvallását császár hadának
Nagy vígaszságát az Magyar Királynak

Csuda bátorok ott bent valának
Az bölcs hadnagyok sokan forgódnak
Jólehet bennök sokan hullnak
Rajtok törökök semmit sem koptatnak

Isten megadá szerencséjöket
Mert ő meghallá könyörgésüket
Ám ott elveszte sok törököket
Szégyenbe hozá az ellenségeket

A tömlöcbástyánál Dobó vala
Ott ő apródját ellőtték vala
Ő keze-lába sebesült vala
Ott egri asszonyok vitézkednek vala

Lám sok köveket vártákra hordtak
Nagy bátor szüvvel ők hajigálnak
Arany zászlóját Ali basának
Hősök bényerék, s igen vígadának

Már meghallották ez vár summáját
Egri szállásnak históriáját
Azon imádjuk mennyei atyánk
Tőlünk se vonja meg írgalmasságát

Egröt minékünk éltig megtartsa
Több végházakkal megszaporítsa
Az pogány kézből megoltalmazza
S Keresztény népöt igaz hitben tartsa

Kárpátia : Szárnyaszegett

Oly időket élünk, hogy elég egy szirka,
És az egész országot lángtenger borítja.
Tűzzük ki a zászlót, hogy mindenki lássa:
Leszünk mi még újra Kossuth katonája.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej!
Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Most kell odaállni, most amíg még lehet,
És átkozott kiben már nincs hazaszeretet.
Vállvetve egyként mind állunk csatasorba,
Nem prolik tovább már, eggyé forrt a szikla.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej!
Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Oly időket élünk, hogy elég egy szirka,
És az egész országot lángtenger borítja.
Tűzzük ki a zászlót, hogy mindenki lássa:
Leszünk mi még újra Kossuth katonája.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej!
Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Most kell odaállni, most amíg még lehet,
És átkozott kiben már nincs hazaszeretet.
Vállvetve egyként mind állunk csatasorba,
Nem prolik tovább már, eggyé forrt a szikla.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej!
Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Kárpátia : Székely Himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk

Ameddig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha

Keserves múltunk évezredes balsors
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált
Jussunk e honban, székely magyar földön
Szabad hazában éljük boldogan.

Édes Szűzanyánk könyörögve kérünk
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet
Jussunk e honban, székely magyar földön
Szabad hazában éljük boldogan.

Ki tudja, innen merre visz a végzet
Országhatáron, óceánon át
Jöjj hát királyunk, itt vár a Te néped
Székely nemzeted Kárpát bérceken

Ős szabadságát elveszti Segesvár
Madéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiadnak sokszor még kenyere sincs

Már másfél ezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk

Kárpátia : Szél viszi messze

Szél viszi messze a fellegeket
Felette lángol az ég
Nyújtsd ide édes a kis kezedet
Ki tudja látlak-e még

Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább - Add tovább!

Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább

Bármerre járok a csillagos ég
Nevetve tekint le rám
Bármerre járok a föld kerekén
Mindenütt te nézel rám

Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambon
Szívemnek te vagy az örök remény
Tehozzád száll ez a dal

Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambon
Szívemnek te vagy az örök remény
Tehozzád száll ez a dal

Szél viszi messze a fellegeket
Felette lángol az ég
Nyújtsd ide édes a kis kezedet
Ki tudja látlak-e még

Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább - Add tovább!

Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább

Bármerre járok a csillagos ég
Nevetve tekint le rám
Bármerre járok a föld kerekén
Mindenütt te nézel rám

Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambon
Szívemnek te vagy az örök remény
Tehozzád száll ez a dal

Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambon
Szívemnek te vagy az örök remény
Tehozzád száll ez a dal

Kárpátia : Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.

Refrén:

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripánkon odaszállunk
Hazahív fű, fa, lomb, s virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán
És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.
A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél,
Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.

Refrén 2-szer, majd a végén utolsó sor megismétlése

Kárpátia : Szép volt fiúk

füstös régi környék utcáit koptatom
ott születtem én meg, ott az otthonom
nem lakott ott gazdag, puccos úri nép
és ha jött az este, nekünk az út mesélt
mesélte azt, hogy szép volt, szép volt fiúk
és tátott szájjal néztük, amig a tűz kihunyt

esős vasárnap reggel, ha az öreg busz megáll
eszembe jutnak újra a régi cimborák
mennyit álmodoztunk kint a csillagok alatt
és azt hittük hogy ez már mindörökre tart
de közbe szólt az élet: nagyon-nagyon vigyázz
te úgysem leszel több, mint egy külvárosi srác

Kárpátia : Szeretlek

Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, hogy szeretlek.
Már évek óta csak téged kereslek,
Kereslek, téged kereslek.

Ref.
Ilyen szép lány nincs is talán
A szél játszik hosszú haján
Csillog szeme, forr mindene
A teste tűzzel van tele.

Másnap reggel úgy ébredtem
Férfi lettem, férfi lettem.
Attól fogva én újjá születtem
Újjá születtem, Újjá születtem.
................................................
Ref. (2×)
................................................

Telnek - múlnak, elszállnak az évek
Az évek, az évek.
Megfordulok és ha visszanézek.
Vissza nézek, nézlek téged.
................................................
Ref.
................................................
Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, hogy szeretlek.
Az Isten csak nekem, nekem teremtett,
Nekem teremtett, téged.
...............................................
Ref.
...............................................

Kárpátia : Ugye gondolsz néha rám

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

Kárpátia : Valahol tőled távol

Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.

Nem leszek tenyérnyi jel sem puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.

Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.

Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.

Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.
A fáradt őszi szél,
A fáradt őszi szél.

Kárpátia : Vándor

Vándor vagyok, vándor
Ki folyóvízben gázol,
Folyó vize messze-messze sodor
Édes kis hazámtól!
Folyó vize messze-messze sodor
Édes kis hazámtól!

Kócsag magyar Kócsag,
Tőled búcsozom csak,
Bújdosóknak keserű kenyere
Húzza tarisznyámat!
Bújdosóknak keserű kenyere
Húzza tarisznyámat!

Erdő sűrű erdő,
Rejtsél el mindentől,
Hogy ne lássanak ne is keressenek
Míg szebb jövő nem jön.
Hogy ne lássanak ne is keressenek
Míg szebb jövő nem jön!

Mária országa,
találj igazságra,
Hogy ne bújdosson többé a magyar,
saját hazájába!
Ne bújdosson többé a magyar,
saját hazájába!
Ne bújdosson többé a magyar,
saját hazájába!
Ne bújdosson többé a magyar,
saját hazájába!
Ne bújdosson többé a magyar,
saját hazájába!
Ne bújdosson többé a magyar,
saját hazájába!